VI. FEJEZET
„A VILÁG LEGJOBB KULTURÁLIS TELEVÍZIÓJA”
Amikor 1993 tavaszán a Sára Sándor, Hanák Gábor és Lugossy László alkotta triumvirátus, valamint Bakos Edit vette át a Duna Televízió szellemi vezetését, gyakorlatilag eldőlt, hogy az intézmény kulturális televízió lesz. Még nem hirdettek programot, nem volt készen a műsorrács sem, de nevezettek munkássága és személyisége garancia volt arra, hogy a meglévő minták másolása helyett olyan intézményt próbálnak felépíteni, amely szuverén módon járatlan utakon jár és mértéket teremt. A születés óta eltelt 20 esztendő fordulatos históriájának tükrében csak megerősíthetjük azt, ami már az indulás pillanatában sokunkban megfogalmazódott: lássunk, tapasztaljunk és raktározzunk, mert olyan vállalkozás cselekvő részesei és tanúi lettünk, amely egyszeri és megismételhetetlen.
Sára Sándor és csapata megkapta a lehetőséget, de nem kapott elég financiális mozgásteret ahhoz, hogy „álmaink televízióját” (Hanák Gábor) maradéktalanul megvalósítsa. Mégis megtették, amit lehetett. Mi volt vállalkozásukban a rendhagyó? Mindenekelőtt az, hogy szabályszegő módon nem fogadták el a „mass media” uralkodó kánonjait, s minőségelvű köztelevíziót teremtettek. Ethoszukból szervesen következett az az imperatívusz, hogy a teljes magyar művészeti élet helyet kapjon a képernyőn. A kultúra primátusa összhangban volt az intézmény stratégiai feladatával, melynek értelmében a Duna Televíziónak segítenie kellett a nemzet kulturális újraegyesítését, mégpedig olyképpen, hogy a kultúrnemzet polgárait felkészítse az európai egyesülésből következő feladatok ellátására. Noha a csatorna vezetése a műsorstruktúra megtervezésekor tág kultúrafogalommal dolgozott, tudatosan törekedett arra, hogy a műsorok tematikája és színvonala megfeleljen az európai kulturális televíziózás kritériumainak. (A nemzetközi televíziós szakmában azt a csatornát nevezik kulturális televíziónak, amely a műalkotások és tudományos-szellemi értékek bemutatásával és azok értelmiségi szintű megvitatásával, értelmezésével foglalkozik. Ilyen televízió az Arte és a Mezzo). Ezt az erőfeszítést igazolta vissza az a tény, hogy a Duna Televízió rövid időn belül rangot vívott ki magának az értelmiség és a más csoporthoz tartozó, de igényes közönség körében, illetve a kulturális élet nemzetközi fórumain.
Mivel a legolcsóbb műsortípus a magazin volt, mindegyik művészeti ágnak meglett a saját magazinja, s ezekhez olyan rangos szerkesztőket és rendezőket sikerült megnyerni, mint – hogy csak néhány nevet említsünk – Bartalus Ilonát, Berki Tamást, Bokor Attilát, a közelmúltban elhunyt Halmos Bélát, Kállai Katalint, Kelemen Magdát, Kováts Flóriánt, Nagy T. Katalint, Szörényi Lászlót, Szomjas Györgyöt, Ugrin Arankát. Elsőként a Színházi élet és a Mozgó Kép indulhatott el, ezeket követte a többi: a Zene arcai, a Helikon, a Mű-Terem-Tés, a Táncház, a Hungaria Litterata, a Jazzperantó, a Muzsikaszó, később a Fehér éjszakák, az építészettel foglalkozó Katedrális, végül hozzánk került Mészöly Dezső irodalmi műsora, a Lyukasóra is. Művészetekről persze nem csupán a fenti szakműsorok szóltak, a Színházi és Zenei Szerkesztőség minden évben rendelkezett egy meghatározott összeggel, amelyet színházi és koncertfelvételek készítésére, illetve élő közvetítések finanszírozására fordíthattak. Sorozatban készítettünk portrékat (Tálentum, Színészportrék) a hazai és határon túli művészekről, amelyekben olyan alkotókat is megszólaltattunk, akik korábban másutt nem kaptak nyilvánosságot. Ugyancsak a ’90-es években alakult ki a jeles és tematikus napok tradíciója, amely mindvégig arculat-meghatározó műsorfolyama volt a Duna Televíziónak. A jeles napok történelmi, társadalmi és vallási ünnepeinken jelentkező, több helyszínes, élő kapcsolásokkal megtűzdelt nagyszabású összeállítások voltak, míg a tematikus napok egy-egy gondolat, hely, fogalom vagy személyiség köré szerveződtek. Rendeztünk tematikus napot a Gulag, a Holokauszt emlékezetének éppúgy, mint az anyanyelvnek, a cigányságnak, de olyan elvontabb témák is sorra kerültek, mint például az álom vagy a kert. Szenteltünk tematikus napokat a nagy nemzeti kultúráknak, egyebek között a franciának, az indiainak, az izraelinek és a lengyelnek. Olykor egy művészeti ágé volt a nap, így született meg az emlékezetes sikerű Zenemaraton. Régiókat, tájegységeket, városokat és falvakat mutattunk be, igyekeztünk nemzetben és összmagyarságban gondolkozni. Amikor pedig egy-egy kulturális személyiség kapott tematikus napot, akkor a vendéget még a műsorszerkesztésbe is bevontuk: az esti főfilmre ő adhatott javaslatot. Hogy konkrét példával éljünk: a Duna Televízió elnökének javaslatára 1999 adventjén az akkor 50 éves Nagy Gáspár volt a tematikus nap vendége, aki történetesen Milos Forman Tűz van, babám! című alkotását választotta.
Egy idő után mind a vezetők, mind a munkatársak körében megfogalmazódott a kritika a magazinok dominanciájával szemben, ezért már Sára Sándor elnöki korszaka végén módosult a műsorszerkezet. Ennek eredményeként néhány magazin megszűnt, helyüket a Művészvilág és a Tükör vette át. Ezek a műsorok egy-egy művészeti esemény vagy jelenség sokoldalú bemutatására vállalkoztak, míg a művészeti élet aktualitásait az 1998 tavaszán elindított Összkép című kulturális híradó gyűjtötte csokorba.
2000 őszén Sára Sándort Pekár István váltotta az elnöki székben. Ismét változott a műsorszerkezet, a művészetekkel két új műsor, a Sziget és részben a Szellem órája, valamint a megmaradt magazinműsorok foglalkoztak. Az Összkép egy ideig a reggeli műsorban kapott helyet, majd megszűnt. Ezt követte a Gong című művészeti magazin, az író, költő Zalán Tibor és az író, színész, rendező Balog József szerkesztői és műsorvezetői közreműködésével. A szervezeti és személyi változások ellenére művészeti műsoraink továbbra is színvonalasak maradtak. A minőség megtartása érdekében számos kiváló rendezőt kértünk fel munkára, így Bollók Csabát, Dárday Istvánt, Erdőss Pált, Fekete Ibolyát, Grunwalsky Ferencet, Iványi Marcellt, Janisch Attilát, Mispál Attilát, Pacskovszky Józsefet, Sopsits Árpádot és másokat. Ez is szerepet játszott abban, hogy a Duna Televízió munkatársainak alkotásai rendszeresen sikerrel szerepeltek a Kamera Hungária elnevezésű televíziós fesztiválon, a Magyar Filmszemléken valamint a nemzetközi megmérettetéseken. Ezek a produkciók részben a művészeti szakszerkesztőségekben, illetve a Dramaturgia, a Duna Műhely és a Dunatáj Alapítvány gondozásában készültek. A Kardos István, majd tragikusan korai (2002) halála után Durst György által vezetett Dramaturgia számos sikeres rövid- és játékfilm koproducere volt ezekben az években (erről lásd Durst György írását). Amikor hazánk az Európai Unió tagja lett, a Duna Televízió ünnepi műsorral köszöntötte az eseményt. A nevezetes napra, 2004. május 1-jére készült el a Visions of Europe című szkeccsfilm, amelynek magyar epizódját Tarr Béla rendezte Prológus címmel. A rendező a Duna Televíziót kérte föl műve bemutatására.
Pekár István elnöki megbízatása 2004-ben lejárt, többfordulós elnökválasztási procedúra következett, amelyből Cselényi László került ki győztesen, aki 2005 februárjában foglalta el hivatalát. Az új elnök a nézettség növelése, nemkülönben a műsorok dinamizálása érdekében látványos változtatásokba kezdett, új csatornát indított el Duna II. (Autonómia) néven, s változott a programszerkezet is. Az elnök a „kazettatelevízió”, azaz a rögzített műsorok arányának csökkentése érdekében a stúdióműsorok számát kívánta növelni. Megszűnt a Gong, a Táncház, a Muzsikaszó, később pedig a színházi és filmmagazin is, ám néhány hónapos szünet után ez utóbbi kettő Duna Mozi, illetve Színlap címmel ismét visszatérhetett a képernyőre. A Művészeti Főszerkesztőség – ahol Ugrin Aranka nyugdíjba vonulása után Ámon Betti került a vezetői székbe – zászlóshajója a Kikötő lett, Kalocsai Andrea, Kembe Sorel, Szikszai Rémusz és Teszári Nóra műsorvezetésével, amely az évek során többféle változatot és műsoridőt is megért, havi egy alkalommal pedig Világkikötő címmel különböző országok szellemi életének egy-egy metszetével ismertette meg a nézőket. A kulturális élet tekintélyes életművel rendelkező alkotóit – írókat, színészeket, képzőművészeket, rendezőket, énekeseket két portrésorozat, a Kézjegy és Hollós László sorozata, a Szerelmes földrajz mutatta be. Új divatmagazinnal is gyarapodtunk, a Zoób Kati gondozásában készült és Káel Csaba által rendezett Szalonnal. Pályázati források segítségével emelni tudtuk a színházi és a koncertfelvételek, illetve közvetítések, valamint a dokumentumfilmek és versműsorok számát, ugyanakkor a naponta jelentkező Kívánságkosár című szórakoztató műsor is szerepet vállalt a művészeti élet aktualitásainak feldolgozásában. Gyakoribbá váltak a művészetekkel is foglalkozó tematikus napok, olykor hétvégék és hetek, ezek száma az elnöki ciklus második felében a félszázat is meghaladta. Elismerésekben sem volt hiány, a Művészeti Főszerkesztőségben dolgozó kollégák munkáját dicséri az a tény, hogy több éven keresztül mi közvetíthettük a Mezzo Operafesztivál előadásait, továbbá, hogy számos hazai és nemzetközi elismerés, díj öregbítette hírnevünket.
A 2010-es esztendő már a felvonásvég kezdetét jelentette a Mészáros utcában. Az év elején megkötött erősen vitatható tartalmú szerződések erkölcsileg támadható helyzetbe hozták az intézményt. Az új Médiatörvény érvénybe lépésének napján Cselényi László távozott a Duna Televízió éléről, az új vezérigazgató, Ókovács Szilveszter megjelenéséig A. Szabó Magda kulturális alelnök látta el az ügyvezetői teendőket. Néhány hónapig még mindenki a helyén volt, készültek a műsorok, de a munkatársak között egyre nagyobb lett a bizonytalanság és a feszültség. Azért egyszer-egyszer még felcsillant valami – emlékeztetve a régi időkre. A. Szabó Magda – már ügyvezetőként – gondolt egy nagyot, és búcsúajándékként saját zsebéből fedezte Verdi Rigolettójának mantovai közvetítését.
Pörös Géza