1995. szeptember 1-jén kerültem a Duna Televízió Filmszerkesztőségébe. Legfőbb területem a mindenféle műfajú francia film, ehhez csatlakozott később az orosz terület, szintén műfaji megkötés nélkül, illetve a Közel-Kelet. Takácsy Gizella távozása után ideiglenesen hozzám került a BBC, illetve 2-3 éven keresztül gondoztam a lengyel filmeket is.
Francia filmek
Ez a terület a Duna Televízió műsorán első perctől kezdve olyan terjedelmes és sokszínű volt, hogy a teljesség igényétől el kell tekintenem.
A legkülönbözőbb kimutatások – többek között az Unifrance jelentései – alapján is hosszú évek során a Duna Televízió vásárolta a legtöbb francia filmalkotást.
Az Unifrance meghívására minden évben részt vettem a Párizsi Francia Játékfilmszemlén, illetve a Francia Televíziós Screeningen, így naprakész rálátásom volt a francia filmes felhozatalra.
Mivel határon kívüli területeket is kértünk, és kevés jogdíjat tudtunk fizetni, ezért a legfrissebb és legütősebb filmekről rendszerint le kellett mondanunk. (Ez utóbbiakat ugyanis többnyire összjoggal megvették a tehetősebb forgalmazók, így be kellett állnunk a sorba, és csak a mozibemutató, a DVD-megjelenés, illetve az MTV után kaptuk meg őket, többnyire 2-3 éves késéssel)
Ugyanakkor az is előfordult – a végén már nem is ritkán –, hogy a francia forgalmazók megelégelték az MTV alaptalan és be nem váltott ígérgetéseit, és kevesebb pénzért is inkább nekünk adták el a filmjeiket.
Ennek a helyzetnek a másik előnye az volt, hogy sokszor tudtunk kincseket kimazsolázni a maradékból, és a felfedezők örömével tudtunk rácsodálkozni olyan műalkotásokra, amelyek a tehetősebb forgalmazók figyelmét elkerülték.
Összességében elmondható, hogy kb. kétévente állítottam össze Új francia film címmel sorozatokat, illetve a francia nemzeti ünnepre minden évben 2-3 napos összeállítással készültünk, tehát július14-ét és a környező napokat rendszeresen a francia filmkultúrának szenteltük. Ezekbe a rendezvényekbe sokszor a Francia Intézet, illetve a Francia Nagykövetség is bekapcsolódott.
Az új francia filmeket bemutató sorozatokon kívül több francia filmrendező legjelentősebb műveiből is összeállítottam retrospektív sorozatokat, pl. Francois Truffaut vagy Jean-Luc Godard filmjeiből. A színészóriás, Gérard Depardieu mellett tragikus sorsú fiának, Guillaume-nak is több filmjét bemutattuk (Langeais hercegnő, Szeresd apádat, Együtt, mindörökké, Szinglik).
Orosz filmek
A kortárs orosz filmekből két sorozatot állítottam össze: 2001-ben A peresztrojka után, 2005-ben Oroszország az ezredfordulón címmel (Süketek földje, Külső övezet, Ellenőrzőpont, A fivér 1-2., Teliholdas kert, A telihold napja, Csehovi motívumok, Kiskakukk, Ablak Párizsra, stb.) Ezek a sorozatok az akkori leghíresebb, legtöbb díjat nyert alkotásokat mutatták be.
Sorozatot szenteltünk az egyik legnagyobb formátumú filmrendezőnek is Öt este Nyikita Mihalkovval címmel. A következő filmek szerepeltek benne: Néhány nap Oblomov életéből, Öt este, Pereputty, Etűdök gépzongorára, A szerelem rabjai.
Részt vettem a Csehov tematikus nap szerkesztésében is. Kiutaztam a Russzisztikai Intézettől jutalomba kapott repülőjeggyel Moszkvába, ahol interjút készítettem Nyikita Mihalkovval, valamint beszerkesztettem a napba a Csehov művei alapján készített Etűdök gépzongorára című filmet.
A Szentpétervári Filmfesztiválon értesültünk arról, hogy a LENFILM Stúdió szervezésében nívós sorozatot készítenek az orosz irodalom legnagyobb alkotásaiból. Ezekből a következőket vásároltuk meg: A Mester és Margarita, A félkegyelmű, Az aranyborjú, Korunk hőse, Doktor Zsivágó, Tarasz Bulba, Kutyaszív.
A gyerekek (és a nosztalgiázó felnőttek) örömére megvásároltuk a klasszikus élőszereplős orosz mesefilmek legjavát: Hókirálynő, Hópelyhecske, A rézhegyek királynője, A kétéltű ember, Aladdin és a csodalámpa, A kis hableány, stb.
A Duna Televízió Filmszerkesztősége 2008. november 28-án elnyerte az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért kuratóriuma nagydíját, a PRO CULTURA HUNGARO-RUSSICA-díjat „az orosz filmkultúra kiemelkedő alkotásainak és klasszikus értékeinek autentikus közvetítéséért”.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy egy személyes élményemet elmeséljem.
Az első időszakban kizárólag francia filmeket szerkesztettem. Nagy örömmel fedeztem fel a katalógusban azokat a filmeket, amelyek hatására gyerekkoromban feltámadt bennem a francia nyelv és kultúra iránti olthatatlan vonzódás: nevezetesen a kardozós, romantikus kalandfilmeket.
Amikor hirtelen kezdtek „túltengeni” a műsorban ezek a francia művek, váratlanul kaptam egy-két elmarasztaló, epés levelet, amelyeknek a lényege az volt, hogy „miért ez a sok francia film, talán hálából Trianonért?”
Éppen ezért volt bennem némi szorongás, amikor évekkel később a másik „neuralgikus” terület, az orosz is hozzám került. – Atyaisten, mit kapok én ezekért – gondoltam –, ha az ártatlan kalandfilmekért elmarasztaltak?
Amikor A peresztrojka után című, a kortárs orosz filmeket bemutató sorozat elindult, felszóltak a portáról, hogy valaki vár rám. Amikor lementem, egy ismeretlen, fekete bőrkabátos férfit találtam az előcsarnokban. Idegen akcentussal bemutatkozott; elmondta, hogy Budapesten dolgozó orosz állampolgár.
– Maga szerkeszti az orosz filmeket? – kérdezte komolyan. Igenlő válaszomra előhúzott a táskájából egy újságpapírba csomagolt doboz desszertet, és ünnepélyesen így szólt:
– Az orosz nép nevében köszönöm!
Számomra ez a furcsa köszönetnyilvánítás majdnem akkora sikert jelentett, mint Az orosz kultúráért-nagydíj, amelyet filmszerkesztő kollégáimmal közösen kaptunk a Russzisztikai Intézettől az orosz kultúra terjesztéséért.
Ezen kívül, többek között, az alábbi sorozatokat állítottam össze:
Operák – Operamesék (10 részes ismeretterjesztő sorozat), Don Giovanni, Carmen, A bolygó hollandi, stb.
Tony Gatliff (cigány származású francia filmrendező) filmjeiből: A bolond idegen, Gipsy swing, Gólyakalifák; később Németh Beatrix állományából bemutattuk a Transylvaniát is.
Örökzöld romantika – mint a cím is mutatja, a klasszikus romantikus (elsősorban) francia-angol filmeket gyűjtöttem össze ebbe a sorozatba: Királylány a felségem, Monte Cristo grófja, Fekete tulipán, A korzikai testvérek, A három testőr I-II., Jane Austen-adaptációk, stb.
Néhány este Emir Kusturicával: Underground (6 részes változat), A cigányok ideje, Macska-jaj, Az ígéret szép szó, A cigányok ideje (színházi változat, Bastille Operaház, Párizs)
Lengyel filmtavasz (2007) – a korábbi 2-3 év 10 legjobb, fesztiváldíjas lengyel játékfilmje, 6 dokumentumfilmmel: Az én Nyikifórom, Pornográfia, Időjárás-jelentés, Az én városom, Varsó, Bosszú, Szuperprodukció, stb.
Arab filmsorozat: Marokkó, Élj és boldogulj!, Bab Aziz, Néma vizek, Éljen Algéria!, A férfiak évada, Paloma, Királyságról álmodtak (a francia-algériai konfliktusról, 6x50 perces sorozat)
Egyéni érdeklődésem miatt rendszeresen állítottam össze a világ minden tájáról érkező archeológiai sorozatokat.
Két év, vagyis az MTV-vel való fúzió óta egyre nagyobb nosztalgiával gondolok vissza azokra az évekre, amikor a Duna Televízióban dolgozhattam, a Mészáros utcában.
Életem legjobb döntése volt, amikor a gyes után nem előző munkahelyemre, a Magyar Filmintézetbe mentem vissza, hanem itt kezdtem „új életet”. Főleg az első időszakban, a Sára Sándor–Lugossy László–Bakos Edit-korszakban boldogság volt „dunásnak” lenni. Kiélhettük kreativitásunkat, sikereket élhettünk át, megbecsültek, komolyan vettek bennünket. És méltán érezhettük azt, hogy munkánkkal „küldetést” teljesítünk.
Nagyon sokat tanultam, és remélem, én is tudtam valamit adni a nézőknek.
Barabás Klára