A Magyarok III. Világkongresszusán híre ment annak, hogy új televízió alakul a határon túli és hazai nézők számára.

Megtisztelt, amikor Csóri Sándor ebben az ügyben találkozót kért tőlem. A Gellért Szálló kávézójában Kőhalmi Ferenccel együtt fogadott. Felkért, hogy az új televízió zenei szerkesztője legyek. A tervezés és a szervezeti megbeszélés idején már a műsorok tervezésével foglalkoztam. A Duna Televízió – már neve is volt – karácsonykor kezdte meg műsorát, pápai áldással. Első teendőm az volt, hogy ünnepi hangversenyt készítsek elő.

            December 7., Zeneakadémia

Budapesti Vonósok a pódiumon. Kilép a szólista, Ruha István hegedűművész. Taps, kiáltozás, ünneplés. Eddig, ha Ruha István Magyarországra jött, csakis így hirdethettük: Stefan Ruha Cluj.

És most „Ruha István Kolozsvár” volt köztünk, Mozart A-dúr hegedűversenyét játszotta.

            Közeledett a karácsony. Karácsonyi énekeket várt minden ember. A Jáki kápolnába meghívtam Mezei János és Bubnó Tamás fiúkórusát. Orgonakísérettel magyar és nemzetközi karácsonyi dalokat énekeltek. A szilveszterre gondolva a gyerekekkel, orgonával felvettük a Himnuszt is. Az előadás egyszerűsége ezen a napon – úgy gondoltuk – jobban a helyén van, mint egy frissen vásárolt ünnepélyes felvétel.                                                       

            A műsor nem áll meg:

1.) Saját felvételeket készítettünk.

2.) A MTV-ből elfogadható áron műveket vásároltunk, elsősorban nélkülözhetetlen magyar műveket.

            A legfontosabb magyar művészek és együttesek szinte az első időtől kezdve jó társaink voltak.

A Magyar Állami Hangversenyzenekar a népszerű Kobajasival, 1993-ban Beethoven kilenc szimfóniáját adta elő. Felajánlották a Duna Televíziónak előnyös feltételekkel a teljes sorozatot. Átgondoltam a remekművek szinte korlátlan „használhatóságát” is. Elkészült a teljes sorozat: tavasszal öt koncert, ősszel négy koncert. A Zeneakadémián, illetve a IX. szimfónia – a nagy apparátus miatt – a Kongresszusi központban volt. Ekkor készíthettünk a Duna Televíziónak kórusos nagyzenekari felvételt a magyar Himnuszból.

            A műsortervek elfogadásában néha erős vitám támadt az alelnök úrral, mondván, hogy „elég volt tavasszal az az öt szimfónia, a többi négy nem kell”. Érvekkel nem sokra mentem, ezért közöltem, hogy nem mondom le a felvételt. Ma is ezt tenném.

            Nagyon jó munkatársaim voltak. Igényelték, hogy a művekről beszéljek velük, és én ezt szívesen tettem.

            A tavaszi ünnepekre gondolva a Magyar Állami Férfikarral Kodály Petőfi-versekre írt kórusműveit vettük fel, március 15-re.

            Pünkösdölő címmel a Magyar Rádió Gyerekkarával készült műsor Zebegényben, Kós Károly templomában.

            A könnyedebb szórakoztató zenére is gondoltunk. Igen jó társakra találtunk itt is a Vigadó igazgatója, Rigó László személyében és a MÁV Szimfonikus Zenekarban. Operett-esteket vettünk fel. Két Johann Strauss-estet. Strauss-Kálmán-Lehár koncertet. Gershwin-estet közönséggel.

A művészeket mi kértük fel: Kincses Veronikát, Kertesi Ingridet, Pitti Katalint, Miller Lajost, Gregor Józsefet és a többieket. Gregor „magánszámai” felejthetetlenek. Egy alkalommal a fináléban odalépett a karmesterhez: „Karnagy úr, telefonhoz hívják.”. Makláry Laci kirohant, és Gregor vezényelte a Radetzky indulót.

Könczei Árpi remek folklóregyütteseket hozott Erdélyből, közben a népszerű magyarnóta-műsorok is megérkeztek. Volt már jazz-felvételünk Vukán Györggyel, és megjelent a korszerű pop és rock. (Amihez nem értek.)

            Ekkor már a zenének fontos helye volt a műsorrácsban. Vasárnap este 22 órakor Budapest vagy a világ hangversenytermeiből hangzottak el felvételeink. Már vásároltunk filmeket, így a Bécsi, Berlini, New York-i Filharmonikusok nagyszerű előadásaival rendelkeztünk. Nagy művek, operák, oratóriumok, passiók kerültek rendszeresen műsorainkba. Köztük már híres ismertető sorozatok is megjelentek, így Simon Rattle zenei stílusokat bemutató sorozata, igen jó szinkronszöveggel (Kulics Ági segítségével).

Kolozsvári operamesék címmel Selmeczi György tizenkét részes sorozata volt értékes: a kolozsvári operában, kolozsvári művészekkel és budapesti közreműködőkkel készült a népszerű sorozat.

A portréműsorok közül csak néhányat emelek ki:

Ruha István – Selmeczi György

Lajtha László – Czigány Zoltán

Palló Imre – elbeszélte ifjabb Palló Imre – Kelemen Magda.         

            Befejezésül két nevezetes eseményt említek: a Nemzeti Filharmonikusok erdélyi turnéja Kocsis Zoltánnal; Bartók Béla: Cantata Profana a kiscelli romtemplomban. Nemzeti Énekkar, Nemzeti Filharmonikusok, Molnár András – tenor, Massányi Viktor – bariton, karmester: Hamar Zsolt, rendezte: Czigány Zoltán. A felvétel elején Bartók elmondja a Cantata Profana szövegét magyarul, amit ő fordított románból. Ez alatt tájképek látszanak a Hargitán.

Sajnálattal hagyom abba a felsorolást. Gondolom, társszerkesztő kollégáim hasonló bőséggel sorolhatnák műsoraikat. Jó volt ebben a közösségben dolgozni. Úgy emlékszem, mindig kötelező volt a jó ízlés és a szaktudás.

Kelemen Magda