Munkájukkal hihetetlen áldozatokat hoztak. Csak néhány nevet említenék közülük: Lukács András, Vásárhelyi Judit, Kalas György, Foltányi Zsuzsa, Nyvelt Erik, Labanc Györgyi, Victor András. „Hivatásos” környezetvédőként olyan missziót teljesítettek a szememben, mely arra inspirált, hogy munkájukat, gondolataikat, követendő példájukat a televízión keresztül eljutassam a széles közönséghez. Kapóra jött, hogy akkor indultak el a legifjabb magyar csatornán, a Duna Televízión a magazinműsorok. Volt már színházi, gazdasági, filmes és mezőgazdasági műsor, de nem volt még környezetvédelmi.

 

A Talpalatnyi zöld születése

            A szinopszis megírásához olyan segítőtársakra találtam, akiknek bábáskodása nélkül valószínűleg nem jött volna létre a műsor. Ők a FÖK, vagyis a Független Ökológiai Központ munkatársai voltak. Vásárhelyi Judit, Nyvelt Erik és Gadó György Pál. Ők segített a műsor vázának, szerkezetének kialakításában. De kellett még egy jó cím is. Hosszas gondolkodás után sem jutottunk eredményre. Aztán egy Kék Bolygó című remek újságban rábukkantam. Azonnal tudtam, hogy nem lehet más a cím. A zöld mozgalom ötletmesterének, Kalas Gyurinak volt a szerzeménye. Jól hangzó, rövid, fülbemászó, vicces. Talpalatnyi zöld. Gyurit felhívtam, és ő boldogan vállalta a keresztapaságot. Sára Sándornak és Hanák Gábornak tetszett a cím és a szinopszis, így kaptunk egy megbízást a próbaadás elkészítésére. Gondban voltam még a műsorvezetővel, hiszen nem könnyű egyszerre hiteles, képernyőképes, jól beszélő és gyakorlott embert találni erre a feladatara, olyan riportert, akinek tárgyi tudása is van. Végül is a természetvédelemben jártas, jól író, kiváló zöld aktivistát, Gadó Györgyöt találtam a legalkalmasabbnak, annak ellenére, hogy nem hogy televíziós tapasztalata, de még tévékészüléke sem volt.

            A pilot-adáshoz Erdélyben forgattunk, és Gadó Gyurit beküldtem egy patak közepére, hogy ott mondja az első „történelmi” felkonfot. Szegénnyel elmondattam vagy hússzor, miközben a hideg vízben, gumicsizmában állt.  Ragaszkodtam hozzá, hogy a háttérben benne legyenek az asszonyok, akik hagyományos módon a patakban mostak. A felkonf is és az adás is nagyon jól sikerült, így 1994 májusában hivatalosan is elindulhatott a Talpalatnyi zöld. Gadó Gyuri pedig olyannyira belejött a tévézésbe, hogy a műsor meghatározó első 5 évében ő lett a műsor szerkesztő-műsorvezetője.

            Nem volt mindig egyszerű dolgom producerként, hiszen gyakran kerültem ellentétbe önmagammal, a rendezővel, aki sajnos sokszor összekülönbözött azzal a sokat vacakoló, időhúzó operatőrrel, aki szintén én voltam.  De mindig úgy éreztem, hogy a műsor hosszú életének az egyik titka a képi világ igényességében rejlik.

            Szerettem volna, ha sokan néznek bennünket, de akkor még nem volt facebook vagy social media, így az interaktivitást az Élet és Tudománnyal és később a Színes RTV-vel indított közös rejtvénnyel értük el. Jöttek a megfejtések szép számmal, a határon túlról, sőt még Ausztráliából is. Így folyamatosan növeltük a nézőszámot, és nagy öröm, hogy a Talpalatnyi zöld a Duna Televízió heti nézettségi listáján egyre előkelőbb helyen végzett.

 

A Talpalatnyi zöld alkotói

            Igazán hálával és köszönettel tartozom annak a több mint 100 kollégának, akikkel a 18 év alatt együtt készíthettem a Talpalatnyi zöldet. Akiket bármikor felhívhattam, jöttek, segítettek, sokszor ingyen vagy kevés gázsiért. Ügy volt nekik is, mint nekünk a Talpalatnyi zöld és nem munka. Jött Lázár Sanyi, aki mindig vidám volt és feldobott mindenkit, s szép baritonját majd egy évtizedig hallhatták a nézők, Breyer Zolival együtt, aki már az első adások narrátora is volt. 

Ne feledkezzünk meg Kaslik Gabiról sem, aki varázslatosan kedves lány és kiváló vágó volt. Aztán ott volt Barabás Zoli, az Élet és Tudomány főmunkatársa, aki rejtvényeinket szerkesztette, meg Gyúró Anna Eszter, aki a kezdő csapattal indult. Ők már egy ideje „föntről nézték” az adásokat, mi pedig évente megemlékeztünk róluk, és sosem feledjük őket, odaadásukat, szakértelmüket.

Fontos megemlítenem a későbbi műsorvezetők közül Udvaros Dorottyát, Gryllus Dorkát, Vízy Dorottyát és természetesen Für Anikót. Anikóval egy véletlen találkozáskor derült ki, hogy a magánéletében, sőt a színházában is lelkes és elkötelezett környezetvédő. Úgy egymásra találtunk, hogy utána több mint egy évtizedig, 2001-től egészen az utolsó adásig, 2013 júniusáig forgattunk vele esőben, hóban, és olyan komolyan vette ezt a missziót, hogy gyakran saját gondolatait is beleszőtte a felkonfokba.

A szerkesztő-riporterek közül ki kell emelnünk Mangel Gyöngyit, Sarkadi Pétert. Hollós Lászlóval, az ismert környezetvédelmi újságíróval pedig több évig közösen készítettük a műsort.

A Talpalatnyi zöld utolsó 6 évében kiváló munkatársamat, Konecsny Emőkét kértem fel a műsor szerkesztésére. 2004-ben kezdte el szerkeszteni a Verespatakról szóló anyagokat, majd 2006-tól az egész adás szerkesztéséért és gyártásáért felelt. Nagy érdeme volt abban, hogy az adás mindig időben került a Duna Televízió megtekintőjébe. A szobrászművészből lett filmes nemcsak szerkesztette, de olykor vágta is saját anyagait, sőt fordítóként is szerepelt, hiszen erdélyi révén ő fordította a román nyelvű anyagokat.

Az igényes képi világ mellett arra is figyeltem, hogy kiváló vágók vágják a műsort, az utóbbi években pl. Tamaskovics Zsolt, Pécsi Andor, de nálunk kezdett szerkesztőként, majd vágóként Németh Dániel is. De azokról is essen szó, akik szakértőként ügyeltek a Talpalatnyi zöld hitelességére: Szollát György, Albert Valéria biológusok, vagy a kolozsvári Szabó D. Zoltán, aki biológus-filmesként küldött remek kisfilmeket.

Ki kell emelnünk még azt a kiváló színésznőt, aki mindvégig mellettünk volt, és a legtöbb kisfilmünkhöz kölcsönözte gyönyörű hangját. Ő Szórádi Erika. De az utóbbi években Szatmári Peti hangja nélkül sem ment le Talpalatnyi zöld. Hűséges munkatársaink közé tartozik még Szigeti Ági, korábban pedig Sebők Gyuri zenei szerkesztő, akik profizmusukkal emelték a műsor színvonalát.

Nem szeretnék megfeledkezni azokról sem, akik a gyártó stúdió, a Flóra Film International munkatársaiként odaadóan dolgoztak a műsor elkészítésében. Jó pár évig volt a lelke a műsornak Loszman Melinda gyártásvezető, Bálint Gábor irodavezető, Nagyistók Ferenc technikus és Bosnyákovits Piroska gazdasági vezető.

Megemlíteném azért, hogy volt egy asszisztensem is az indulásnál, aki sok évvel később a Krétakör Színház vezetője lett. Erős Balázsnak hívják. S nem utolsó sorban volt – ugyancsak egy évig – még egy remek asszisztensem, akit később Fliegauf Benedek filmrendezőként ismert meg a moziba járó nagyközönség.

 

Árkon, bokron át, esőben-hóban

            A 18 év alatt beutaztuk a Kárpát-medence minden zegét-zugát. A legtöbb kisfilmünk magyarországi és erdélyi ökológiai témákról szólt, de megfordultunk a Felvidéken, Burgenladban és Kárpátalján is. Kiemelt témáink közé tartozott a verespataki aranybánya-projekt, de bemutattuk Magyarország Öröm-bánat térképét, a Kárpát-medence védett és védendő természeti kincseit, de nem feledkeztünk meg a veszélyforrásokról és a tájsebekről sem. Sokat tettünk azért is, hogy a környezeti nevelés és a hulladékkérdés napirenden legyen. Elsőként érkeztünk kameránkkal a tiszai ciánszennyezéshez, de ott voltunk az árvízi mentéseknél és a vörösiszap-tragédia helyszínén is. A Duna Televízió műsorai közül elsőként alkalmaztuk a mostani képformátumot, vagyis a 16:9-et, s tértünk át full HD-ra, ami csak évekkel később lett a mai standard a televíziózásban. Mindig fontosnak tartottam, hogy a képi igényesség mellett technikailag is magas színvonalú legyen a Talpalatnyi zöld. Talán ez az egyik titka a 18 évnek és annak, hogy szinte az összes létező szakmai díjat megkapta a műsor: Nívódíjat, Környezetünkért-díjat, Kamera Hungária- és Zöld Toll-díjat.  

            Kisfilmjeink középpontjában mindig az alulról jövő kezdeményezések álltak. Olyan példák, amelyekkel a nézők könnyen tudnak azonosulni. Öröm volt bemutatni ezeket a hétköznapi hősöket, akik lakóhelyükön, iskolájukban, civil szervezetükben, munkahelyükön képesek voltak arra, hogy a környezetvédelmi szemléletformálásban komoly eredményt érjenek el.

Mindig abban bíztam, hogy a Talpalatnyi zöld segít a nézőknek abban, hogy másként tekintsenek közvetlen környezetükre, hogy meglássák azokat az értékeket, amelyek mellett mindennap elmennek. Mert ha megismerik azokat, akkor vigyázni is fognak rájuk, védeni fogják és tenni is képesek értük.

 

Összegzés

            Sokat tanultam és tapasztaltam a Talpalatnyi zöld 18 éve alatt, s közben szépen lassan tudatos környezetvédővé váltam. Jóleső érzés, hogy a műsorunkat és munkatársait befogadta a hazai zöldmozgalom, tudták, hogy mindig számíthatnak ránk, és egy emberként mögénk álltak, ha szükség volt rá. 

            Végezetül, úgy érzem, hogy egy percig sem bántam, hogy a Talpalatnyi zöldes éveim alatt kevesebb „nagy dokumentumfilmet” rendezhettem. Megelégedéssel gondolok vissza arra a több mint félezer kisfilmre és több száz adásra, melynek producere, rendezője és operatőre lehettem. Sok-sok millióan láttak a filmeket itthon és a műhold segítségével a határainkon túl, szerte a nagyvilágban. Kell ennél több egy filmesnek?

Kocsis Tibor