1995 őszén csaknem 150 alapító tag – magyarországi és külhonban élő magyar értelmiségi – Sára Sándor kezdeményezésére létrehozta a Duna Televízióért Alapítványt, abból az igényből kiindulva, hogy a csatornának meghatározó szerepe legyen a közérdekű információk közlése, a magyar és egyetemes kultúra értékeinek bemutatása terén a világ bármely részén, de elsősorban a Kárpát-medencében élő magyarok számára.
Az Alapítvány Alapító Okiratban megfogalmazott célok:
– a Duna Televízió működésének támogatása abból a célból, hogy a világban és különösen a Kárpát-medencében élő magyarok számára segítse a Duna Televízió műsorának sugárzását, és ezzel szolgálja a magyar és az egyetemes szellemi és kulturális értékek közvetítését,
– a Kárpát-medencében élő magyarok életéről, kulturális értékeiről szóló hírek és televíziós műsorok biztosításának támogatása,
– a különböző országokban működő Duna Televízió Baráti Körök működésének támogatása információk nyújtásával, szakmai programok szervezésével.
Az Alapítvány közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.
További idézet az Alapító Okiratból az Alapítvány közhasznú tevékenységét illetően:
„Az Alapítvány céljainak elérését közvetlenül szolgáló, a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló tevékenységek a következők:
– kulturális tevékenység,
– kulturális örökség megóvása,
– a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység.”
Az Alapítvány kezelő szerve a 11 tagú Kuratórium, amely az Alapítvány általános ügydöntő, ügyvezető és képviselő szerve, tagjait, elnökét az Alapítók bízzák meg.
A Kuratórium tagjai: néhai dr. Szöllősy Árpád, a kuratórium első elnöke, dr. Pozsgay Imre, a kuratórium jelenlegi elnöke, Dobos László, Kozma Imre atya, néhai Makovecz Imre, dr. Marton Zoltán, dr. Medgyessy Péter, dr. Tempfli József, dr. Gerold László, Verestóy Attila, Milován Sándor.
A Kuratórium munkáját egy öttagú, tiszteletbeli főtanácsadókból álló testület segíti, amelynek tagjai a következők: dr. Czeglédi László, dr. Finta József, dr. Horváth József, Molnár Gyula, Szakonyi Károly; operatív tanácsadó: dr. Kováts Flórián
A szervezet létrehozása nem sokkal a televízió megalakulása után azért volt időszerű, mert a Duna Televízió ellen szinte a megszületésétől folyamatos támadások indultak, állandóan a levegőben volt a megszűnés, az ellehetetlenítés veszélye. Ez a körülmény tette szükségessé, hogy kiváló és elismert művészek, politikusok, televíziós szakemberek és közéleti személyiségek – a hiteles és kulturált tájékoztatás határon belül és kívül élő pozicionált barátai – hivatalosan is felvállalják a Duna Televízió küldetésének támogatását, és csatlakozzanak egy olyan szervezethez, melynek fő célja a Duna Televízió létjogosultságának igazolása, jövőjének biztosítása, a megfogalmazott célok segítése és támogatása abban, hogy műsorát minél több magyar ajkú nézőhöz juttathassa el, a világ bármely pontján.
A szervezet összes tagja nem csupán szellemével azonosult, de igen magas összegű anyagi hozzájárulással is áldozott, megteremtve a szervezet alaptőkéjét. Néhány név az alapítók táborából: Bod Péter Ákos, Borbély László, Cseh Tamás, Glatz Ferenc, Illés György, Kányádi Sándor, Koltai Róbert, Lezsák Sándor, Pozsgay Imre, Pitty Katalin, Szakonyi Károly, Szörényi Levente, és még sorolhatnánk a kiváló személyeket, szervezeteket, mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Szabad Tér Stúdió, Magyar-Amerikai Koalíció, Magyarországi Evangélikus és Református Egyház vagy a Magyar Kis-és Középvállalkozók Polgári Egylete.
Az Alapító Okiratban megfogalmazott célok megvalósításának érdekében indult el egy nagyon széles körű adománygyűjtő tevékenység. A televízió képernyőjén keresztül közvetített felhívások hatására a legkülönfélébb országok magyar származású lakosaitól érkeztek folyamatosan az adományok; a svédországi magyar közösség tetemes összegű átutalásától az erdélyi kisnyugdíjas néhány lejes felajánlásáig. Mindenhol megmozdult a magyarok összefogása, s boldogan áldoztak tehetősek és kisnyugdíjasok egyaránt a Duna Televízió létéért, hiszen az Alapítvány nyílt, ahhoz pénzbeli vagy más vagyonrendeléssel, illetve egyéb vagyoni értékű felajánlással bárki csatlakozhat, ha az Alapítvány céljával egyetért és annak megvalósulását támogatni kívánja.
Eközben maga a televízió sem tétlenkedett, világzenei adománygyűjtő nap szervezésével és az éteren keresztül zajló, neves művészek által felajánlott képzőművészeti alkotások árverezésének bevételével gyarapította az Alapítvány pénztárát.
Az elsődleges cél, hogy minél több magyar ajkú néző otthonába jusson el az adás, bárhol is éljen a világon, úgy valósult meg, hogy az alaptőke kamataiból, az adománygyűjtő akciók eredményéből, valamint az éves adóbevallás során befolyt adók 1%-ának bevételéből az alapítvány antennákat vásárolt. Ebben az időben a Duna Televízió műsorát csak nagyon kevés helyen lehetett kábelhálózatban látni, és nagyrészt csupán az anyaország határain belül. Az alapítvány több településen kezdeményezte, kapcsolatrendszerének mozgósításával kijárta, hogy a kábelszolgáltató vegye fel kínálatába a Duna Televízió műsorát. Ahol ez nem volt lehetséges – elsősorban a határon túli magyar lakta területeken –, oda műholdvevő antennákat vásárolt és juttatott el az igénylő közösségeknek. Iskolák, egyházi szervezetek, kultúrházak, anyanyelvőrző közösségek szerepeltek a megajándékozottak listáján. Az alapítvány nemcsak az antennát biztosította, hanem annak felszerelését is intézte és finanszírozta. Több olyan üzleti partnerrel épített ki kapcsolatot, akiknek segítségével mind Székelyföldön, mind a Partiumban vagy Kárpátalján helyi vállalkozók szerződéses vállalkozásban a megítélt antennákat kiszállították és fel is szerelték.
Ez a tevékenység a kezdetekben nagy leleményt kívánt, hiszen Délvidékre a délszláv háborúk idején és az azt követő esztendőkben nagyon nehéz volt eljuttatni az adományt, éppúgy, mint Kárpátaljára, ahol a szigorú vámszabályok miatt önállóan működő helyi szervezetet kellett kialakítani az antennák vámoltatása, majd helyben történő megvásárlása, illetve felszereltetése céljából. Ennek megvalósításban múlhatatlan érdemeket szerzett Puchart Győző kecskeméti vállalkozó. A Délvidék sem volt egyszerűbben megközelíthető körzet ebben a tekintetben a 90-es évek második felében. Gyakran diplomaták, politikusok vállalták, hogy egy-egy útjuk alkalmával antennákat szállítsanak, s azt a magyar követségre vagy konzulátusra elhelyezve további szervezési bonyodalmak árán lehessen eljuttatni a célállomásra. Szerencsére ennél egyszerűbb megoldást lehetett érvényesíteni Erdélyben, ahonnan a legtöbb igény érkezett. Marosvásárhelyen a Bernády György Alapítvány közreműködésével sikerült zökkenőmentesen megoldani a közvetítést és a kivitelezést is. Baráth Hajnal áldozatos munkájával valósult meg az évek során több száz antenna beszerzése, eljuttatása és felszerelése az erdélyi körzetben.
Ebben a térségben is voltak azért kalandos vállalkozások. Csángóföldre, a leginkább elfeledett és elszigetelt magyar ajkúaknak és a legrászorultabbaknak 75 db antennát sikerült eljuttatni, s ott egy helyi vállalkozó leleményének köszönhetően minden antenna műsorát további 5 házba sikerült szétkábelezni. Elképzelhető, hogy ezekben a nagyon szegény falvakban, ahová a villany is csak hellyel-közzel volt bevezetve, s naponta csak néhány órán keresztül üzemelt az áramszolgáltatás, micsoda revelációval fogadták a magyar nyelven beszélő műsor megérkezését. Ezekre a területekre az antennák mellé televíziós készülékeket is kellett szállítani, mert a lakások többségében még az sem volt a ’90-es évek második felében! Ilyen, kifejezetten készülékgyűjtő akciót is szervezett az alapítvány, melynek során számos, a nézők által felajánlott, még működő, de már nem korszerű, sokszor fekete-fehér televízió gyűlt össze a Mészáros utcai székházban, amelyek eljuttatásában a megfelelő helyre éppúgy szerepet vállaltak lelkes magánvállalkozók, mint a Duna Televízió Kereskedelmi Osztálya vagy a Baráti Körök tagjai.
A Duna Televízióért Alapítvány másik legfontosabb célkitűzésének – az élő kapcsolat tartása a határon túli magyarsággal – megfelelően az Alapítvány másik kiválóan működő intézménye a Baráti Körök szervezete volt. Az Alapítvány vezetése és az alapító tagok, személyes kapcsolataikat, ismeretségeiket felhasználva – valamint felhívásokat intézve a világ magyarságához az éteren keresztül – Baráti Körök létrehozásába fogtak. Rövid időn belül a világ 5 kontinensén megalakultak a Duna Televíziót külhonból is támogató szervezetek. Összesen 101 Baráti Kör alakult, Amerikától Izraelen, Svédországon keresztül egészen a legkisebb csángó faluig. A legtöbb Baráti Kör természetesen a határon belül és az elcsatolt területeken található, de szinte Európa minden fővárosában van szervezet. Ezekkel az Alapítvány vezetősége élő kapcsolatot tart, de éppoly intenzíven folyik egymás között is a párbeszéd.
A televízió vezetése és a kuratórium folyamatosan kikérte a véleményüket a műsor tematikáját, minőségét, színvonalát illetően. A kapcsolat eleinte csak levélben vagy fax útján működött, de az Alapítvány vezetősége gyakran ellátogatott a környező országokba személyes találkozásra a Duna Televízió nézőivel és a Baráti Körök tagjaival. Az mindig is célja volt a vezetésnek, hogy ne csak képernyőn keresztüli kapcsolat legyen a nézőkkel, hanem hogy időről időre a személyes párbeszédre is biztosítsanak lehetőséget a nézők és a műsorkészítők között. A Duna Televízió munkatársai gyakran látogattak a szomszédos országokba közönségtalálkozókra, amelyekhez minden alkalommal az Alapítvány néhány reprezentánsa is csatlakozott. Születtek azonban önálló látogatások is, mint a csángóföldi körutazás, amelyen az Alapítvány kuratóriumának java részt vett. A társaságot mindig elkísérte egy-egy képernyős munkatárs is a külhoni közönségtalálkozókra, amelyeken a műsorvezetők és a bemondók örvendtek a legnagyobb népszerűségnek.
A közönségtalálkozókon gyakran alakult ki megható jelenet. A vendéglátók minden alkalommal nagy készülődéssel várták a küldöttséget, s gyakran egész estés műsorral kedveskedtek a Duna tévéseknek egy-egy iskolában, művelődési házban, de előfordult, hogy pajtában. A találkozó után a Duna Televízió barátai nagy vendéglátást csaptak, pedig ezekben az években a határon túli területeken még igen nagy volt a szegénység. Kárpátalján olajos padlójú iskolateremben hosszú órákig várt sok összegyűlt magyar ember a Duna Televízió stábjára, mivel a határon való átkelés még teljesen kiszámíthatatlan volt, s a televízió teljes vezetését magába foglaló küldöttség 5 órán keresztül várt bebocsátásra a határon. A késő esti órákban, az utazás viszontagságaitól meggyötört küldöttséget olyan lelkes közönség várta, és olyan szeretettel fogadta, hogy éjszakába nyúlóan folytatódott a baráti beszélgetés. Ezeken az összejöveteleken a televízió képviselői mindig megkérték a közönséget, mondjanak véleményt a műsorról, beleértve a műsorszerkesztési politikát, a filmvásárlásokat vagy a sugárzási időpontokat illető kritikát is. Sosem felejtem el, egyszer Brassóban egy magyar gimnáziumi közösség előtt tettük fel ezeket a kérdéseket. Sokáig csend volt, majd felállt egy helyi középiskolai franciatanár, Boros Erika, s szinte sírva kérdezte, hogyan tudnának bármilyen kritikával élni, hiszen ez a televízió az anyanyelvüket hozta újra vissza az életükbe, amit úgy isznak, mint az élet vizét, hiszen évtizedekig nem élvezhettek semmilyen műsort a saját nyelvükön.
A Baráti Körök közti kapcsolattartás legfontosabb eseménye az évente egyszer megrendezett Baráti Körök Találkozója volt. Ez az esemény minden alkalommal szervesen kapcsolódott a Duna Televízióért Alapítvány Báljához. Ezt a jótékonysági bált már az alapítvány megalakulásának első évében megrendeztük, az első alkalommal a Gellért Szállóban, amelynek igazgatója is alapító tag. A műsor számos alapító művész jótékonysági közreműködésével készült. Az általában négy-ötszáz fős rendezvény bevétele fedezte a Baráti Körök vendéglátásának költségeit, s ezen túl az alapítvány anyagi bázisát is gyarapította.
A Baráti Találkozók népszerű események voltak, több éven keresztül több mint 50 Baráti Kör képviseltette magát, gyakran 100 fölötti résztvevővel. A munka egy teljes napi tanácskozással kezdődött, ahol az Alapítvány és a Duna Televízió vezetősége beszámolt a tagságnak az elmúlt év tevékenységéről, eredményeiről, és felvázolta a hallgatóságnak a közeljövő terveit. Meghallgatták a vendégek észrevételeit, javaslatait. A leggyakrabban jelentkező kívánság szinte mindegyik Baráti Körtől visszatérően az volt, hogy a műsorok mutassák többet és gyakrabban az ő környezetüket, konkrét tevékenységüket, számoljanak be az életükről. Az eseményt mindig a báli részvétel és közös szórakozás zárta.
A Baráti Körök aktív részvételének bizonysága, hogy gyakran juttattak el a televízió vezetéséhez írásos javaslatokat, kritikákat is, és az Alapítvány többször kapott meghívást kihelyezett baráti találkozóra.
Egy alkalommal a Csángó Baráti Kör vezetőjének kezdeményezésére megrendezték a baráti körök közötti focibajnokságot.
A tengeren túli magyarsággal kicsit nehezebb volt a kapcsolat tartása. Mégis, néhány év után sikerült a más kontinenseken működő magyar adások vezetőivel is felvenni a kapcsolatot, s ezeket a helyi adásokat a Duna Televízió műsoraival ellátni. Eredetileg műsoros kazetták eljuttatása volt a módszer, majd a televízió híradójának segítségével sikerült a Híradó angol feliratos változatát heti rendszerességgel kiküldeni több tévéállomásra Kanadába, az USA-ba és Ausztráliába is.
Utoljára említem, de az Alapítványnak fontos tevékenysége volt a kiemelt produkciók – mint a Jeles napok – létrejöttének anyagi támogatása, vagy a határon túli filmesek részére meghirdetett dokumentumfilm-pályázat, melynek nyertes művei az Alapítvány anyagi erejével készültek el.
Fontos szempont volt mindig – és máig az – a határon túl élő, következő generációk televíziós szakmai képzése. Ezért a Duna Televízióért Alapítvány máig rendszeresen anyagi és szakmai támogatást nyújt a Dunaversitasnak.
A Duna Televízióért Alapítvány a köztelevíziózás jelen helyzetében kénytelen új utakat keresni, s remélhetőleg a visszavonulás helyett mielőbb megtalálja új céljait.
Ordódy Judit